Egy Fb eseményhirdetésben láttam, és kiverte a biztosítékot: "motivációt gyűjtünk"--?!?!? Az emberek egy része, tényleg ennyire nem tudja mi a f@szt kezdjen az életével?! "Énidőben" megkeresik, hol veszett el életük értelme.
Gondolom egy ilyen csajos klubnapon megtalálja élete értelmét 2 biomoszatmaszlag közt....szánalom.
Szülői nyomásra lediplomázott, 30 előtt esküvő gyerek+családi ház, aztán rájön, hogy nem is tudja mit akar? -van amelyik 25 körül már kapizsgálja,
de amelyik már 12 évesen kezd el pörögni a hancúrlécen, az kihagyja a sulit is a "látványtervből", és először(?) 20-22 évesen kiégve rájön, hogy élete értelme egy(?) gyerek, és beáll főállású tenyésztehénnek.
Akkor aztán lehet blogolni, tüntetgetni, elkezdeni gyerekkel megvalósítani saját álmainkat, amit a szüleink sajátjaik helyett elnyomták bennünk-csak hogy folytassuk a jó példát, vagy mehetünk női ruha üzletekbe szatírkodni (mert ha frissmama érkezik és női ruha üzletben dolgozol, menekülj!!!!) ééééééés ha túlnőtte a törpe a baba-mama klubot csinálunk egy következőt. (Ha még van kivel.)
Summa summarum-- "énidőben" aztán mennek "motivációt keresni" a csajdélutánra.
Gratulálok
2015. szeptember 14., hétfő
2015. szeptember 5., szombat
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, 2. fejezet
"
II.
"
II.
Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.
Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén. Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
- Micsoda?
- Rajzolj nekem egy bárányt...
Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél. Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.
Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.
Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha eltévedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:
- De hát... hogy kerülsz te ide?
Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:
- Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt...
Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.
- Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy bárányt.
Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:
- Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.
Hát erre rajzoltam egyet.
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.
Rajzoltam egy másikat.
Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.
Megint újat rajzoltam.
Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.
Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.
- Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.
Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
- Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?
- Miért?
- Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...
- Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.
A rajz fölé hajolt.
- Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...
Így ismerkedtem meg a kis herceggel.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg, I. fejezet
"
1.
Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.
A könyvben ez állt: "Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza."
Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:
Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.
- Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.
Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:
Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.
Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni.
Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak. Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.
Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.
Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: "Ez egy kalap."
Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.
2015. szeptember 3., csütörtök
Amikor meglop egy "barát" ?!
Kezdjük az elején!
Volt egy kislány, becsületre, szorgalomra nevelték.
Mikor felnőtt, kemèny munkával, de megkereste azt a pénzt, amire az életben maradáshoz feltétlen szüksége volt.
Sosem vette volna el másét-nem vágyott rá, tulajdonképpen nem voltak túl nagy anyagi igényei sem.
Egy olyan helyen, ahol dolgozott éppen, reggeli és esti leltárt készítettek, nyitó ès zàróblokkal igazolták jelenlétüket, ès a naponta befolyt pènzről még ezen túl is komoly "elszámolást" adtak le.
Egy szèp napon, felhívta a főnöke, és a záróblokkok hiányára panaszkodott.
Csak vitatkoztak, vitatkoztak, mire kiderült kicsit több, mint 110 000ft-nyi hiány gyűlt össze a leányzó leltárjain.
Úgy, ahogy volt, az Andrássy út közepén letámasztotta a bringáját, ès olyan taknyanyála-egybefolyt módon hangosan bömbölt-nem értette ki pályázik az ő becsületére.
Megegyeztek azonban abban, hogy átküldenek neki 2 ilyen leltárpapírt.
Bámulatos, kislány rögtön felismerte, hogy ez bizony az ő neve, de nem az ő "rovásírása" -történetesen a váltótársa gyöngybetűi, aki egész véletlen az egyedüli ember, aki rajta kívül a kasszájához hozzáfér.
110 000ft-ot ellopott az ő nevében az az ember, akiben megbízott és naphosszat csivitelt.
A váltótárs barátja rendőr, így mindig ezzel takarózik, valamint terhes ('94es születésű ugyan ő maga is) -egy ilyen anya mire nevelni majd gyermekét?
....
Most voltunk bent a munkaadónknál. A tulajdonos higgadtan elmondta, tudnak róla mi hogy történt-elég jó bizonyítékokat hagyott maga után.
Elmondása szerint, amit velem tett, az a része a legrondább a dolognak.
A vàltótárs-álnéven?: Gabriella, mindent tagad, még ő vagdalózik, hogy feljelenti volt munkaadóját mindenféle általa kitalált dologgal (és rendőr párjával-aki így történetesen bűnrészes).
.....
Úgy érzem, ha nem jelentem fel becsületsértésért, máskor mással is ugyanezt teszi majd.
.......egy bocsánatkéréssel minimum tartozna
Volt egy kislány, becsületre, szorgalomra nevelték.
Mikor felnőtt, kemèny munkával, de megkereste azt a pénzt, amire az életben maradáshoz feltétlen szüksége volt.
Sosem vette volna el másét-nem vágyott rá, tulajdonképpen nem voltak túl nagy anyagi igényei sem.
Egy olyan helyen, ahol dolgozott éppen, reggeli és esti leltárt készítettek, nyitó ès zàróblokkal igazolták jelenlétüket, ès a naponta befolyt pènzről még ezen túl is komoly "elszámolást" adtak le.
Egy szèp napon, felhívta a főnöke, és a záróblokkok hiányára panaszkodott.
Csak vitatkoztak, vitatkoztak, mire kiderült kicsit több, mint 110 000ft-nyi hiány gyűlt össze a leányzó leltárjain.
Úgy, ahogy volt, az Andrássy út közepén letámasztotta a bringáját, ès olyan taknyanyála-egybefolyt módon hangosan bömbölt-nem értette ki pályázik az ő becsületére.
Megegyeztek azonban abban, hogy átküldenek neki 2 ilyen leltárpapírt.
Bámulatos, kislány rögtön felismerte, hogy ez bizony az ő neve, de nem az ő "rovásírása" -történetesen a váltótársa gyöngybetűi, aki egész véletlen az egyedüli ember, aki rajta kívül a kasszájához hozzáfér.
110 000ft-ot ellopott az ő nevében az az ember, akiben megbízott és naphosszat csivitelt.
A váltótárs barátja rendőr, így mindig ezzel takarózik, valamint terhes ('94es születésű ugyan ő maga is) -egy ilyen anya mire nevelni majd gyermekét?
....
Most voltunk bent a munkaadónknál. A tulajdonos higgadtan elmondta, tudnak róla mi hogy történt-elég jó bizonyítékokat hagyott maga után.
Elmondása szerint, amit velem tett, az a része a legrondább a dolognak.
A vàltótárs-álnéven?: Gabriella, mindent tagad, még ő vagdalózik, hogy feljelenti volt munkaadóját mindenféle általa kitalált dologgal (és rendőr párjával-aki így történetesen bűnrészes).
.....
Úgy érzem, ha nem jelentem fel becsületsértésért, máskor mással is ugyanezt teszi majd.
.......egy bocsánatkéréssel minimum tartozna
2015. augusztus 31., hétfő
"Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral."
2015. július 30., csütörtök
Kedvenc idézetem:
"....mert szegény vagyok, csak álmaim vannak; Álmaimat lábad elé terítem; Óvatosan lépkedj - álmaimon lépkedsz."
A következő blogon találtam a leginkabb tetsző fordítást:
"Ha a mennyország minden ruhája az enyém volna,
Megmunkálva arany és ezüst fényekkel;
Szép kék,áttetsző és fekete ruhák,
Az éjszaka és a fény gyönyörű ruhái.
A lábad elé teríteném minden ruhámat,
De én szegény vagyok,csak álmaim vannak,
Ezért álmaimat terítem a lábaid elé.
Óvatosan járj mert álmaimon lépkedsz."
Az eredeti:
W.B.Yeats:
He Wishes for the Cloths of Heaven (Angol)
Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly because you tread on my dreams.
A (kedvencem:) Szabó Lőrinc fordítás-nala pont az utolsó 3sor annYira nem tetszik:
Az ég köntösére vágyik (Magyar)
Volna csak enyém az ég köntöse,
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
Arannyal hímzett ezüstszínü fény,
Az ég kék, sötét s szürke köntöse,
Melyben az éj jár s a hajnal s a fény,
Azt teríteném lábaid elé:
De minden kincsem csak az álmaim;
Álmaim terültek lábad elé;
Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
2015. június 5., péntek
Szöktetés a szerájból
A napokban megnéztük a Szöktetés a szerájból című Mozart operát.
Kicsi korom óta kíváncsi voltam rá, mindig is izgatta a fantáziamat a mesés balkán színes csodáival, rejtelmes titkaival és a fülledt erotika amit ez a világ ígér.
Új szokás talán az Erkel Színhàzban (legalábbis én még nem voltam ilyen előadáson), hogy a darabok előtt, illetve átállàsokhoz szükséges szünetekben egyik, a darabban játszó énekes a közönség közé lépve, beszél a bemutatott darab érdekességeiről-keletkezésének körülményeiről-egy kis cselekményt mesél-kielemzi, levonja a konklúziót-távlatokba emeli, örök igazságokat, erkölcsi mondanivalót keres, és úgy összességében bemutatja a műfaj sajátosságait, olykor az előadóművészek kategorizálásán keresztül. (Beavatja azokat, akik először látnak operát.)
Jelen esetben a Szelim Basát játszó Hábetler András tette mindezt olyan jo humorral, ha valaki életében először látott operát, ha másért nem is, ezért megkedvelte.
(Az ő neve gyakran elhangzott korábbi előadások szüneteiben, az Operakaland című program kapcsán.)
Neki köszönhetően megtudtuk, hogy számos kiemelkedően nehéz áriájáról híres a mű, úgy mint a 3oktávot lefedő gonosz Ozminé., akit Szüle Tamás alakított (szerintem minden általam látott darabban játszott eddig!
Szerepelt a kedvencem:Szemere Zita, aki a szolgáló lány Blonde alakját tette most feledhetetlenné (számomra mindenképp!)
Láttunk egy újabb kifejezetten jóképű operaénekest, Belmonte szerepében, a hősszerelmes tenor kötelező karaktert- akikre azt a személyleírást kaptuk, hogy "az a férfitípus, akinek minden műszaki érzéke a melegvíz megnyitásában kimerült.-az a tipikus bölcsész fazon ":))))
A főszereplő hölgy Konstanze (mi más lehetne az erényes gyönyörű hölgy neve egy Mozart műben?!), az őt alakító Rőser Orsolya Hajnalka kapcsán viszont folyamatosan az járt a fejemben, hogy valahol az égiek/természet/isten-kinek mi- ha valamiből többet ad, azt máshonnan veszi el. Hangi adottságai a művésznőnek bámulatosak......gonoszsághoz nem akarok leírni, de lehet sejteni mire gondolok.
A jelmeztervező Velich Rita volt.
Barokk és egzotikum találkozása-nekem nagyon tetszett.
Gyönyörűen díszített, egymással színben harmonizáló párok.
Pompa es színkavalkád -es nem lehet egyszerű némelyik énekesnő alakjára tervezni....😁
A művésznő után olvasva megtaláltam, hogy Rómeó és Júlia valamint a Bánk bán jelmezei is a nevéhez fűződnek. (Ezeket szinten nagyon szeretnem megnézni.)
Kicsi korom óta kíváncsi voltam rá, mindig is izgatta a fantáziamat a mesés balkán színes csodáival, rejtelmes titkaival és a fülledt erotika amit ez a világ ígér.
Új szokás talán az Erkel Színhàzban (legalábbis én még nem voltam ilyen előadáson), hogy a darabok előtt, illetve átállàsokhoz szükséges szünetekben egyik, a darabban játszó énekes a közönség közé lépve, beszél a bemutatott darab érdekességeiről-keletkezésének körülményeiről-egy kis cselekményt mesél-kielemzi, levonja a konklúziót-távlatokba emeli, örök igazságokat, erkölcsi mondanivalót keres, és úgy összességében bemutatja a műfaj sajátosságait, olykor az előadóművészek kategorizálásán keresztül. (Beavatja azokat, akik először látnak operát.)
Jelen esetben a Szelim Basát játszó Hábetler András tette mindezt olyan jo humorral, ha valaki életében először látott operát, ha másért nem is, ezért megkedvelte.
(Az ő neve gyakran elhangzott korábbi előadások szüneteiben, az Operakaland című program kapcsán.)
Neki köszönhetően megtudtuk, hogy számos kiemelkedően nehéz áriájáról híres a mű, úgy mint a 3oktávot lefedő gonosz Ozminé., akit Szüle Tamás alakított (szerintem minden általam látott darabban játszott eddig!
Szerepelt a kedvencem:Szemere Zita, aki a szolgáló lány Blonde alakját tette most feledhetetlenné (számomra mindenképp!)
Láttunk egy újabb kifejezetten jóképű operaénekest, Belmonte szerepében, a hősszerelmes tenor kötelező karaktert- akikre azt a személyleírást kaptuk, hogy "az a férfitípus, akinek minden műszaki érzéke a melegvíz megnyitásában kimerült.-az a tipikus bölcsész fazon ":))))
A főszereplő hölgy Konstanze (mi más lehetne az erényes gyönyörű hölgy neve egy Mozart műben?!), az őt alakító Rőser Orsolya Hajnalka kapcsán viszont folyamatosan az járt a fejemben, hogy valahol az égiek/természet/isten-kinek mi- ha valamiből többet ad, azt máshonnan veszi el. Hangi adottságai a művésznőnek bámulatosak......gonoszsághoz nem akarok leírni, de lehet sejteni mire gondolok.
A jelmeztervező Velich Rita volt.
Barokk és egzotikum találkozása-nekem nagyon tetszett.
Gyönyörűen díszített, egymással színben harmonizáló párok.
Pompa es színkavalkád -es nem lehet egyszerű némelyik énekesnő alakjára tervezni....😁
A művésznő után olvasva megtaláltam, hogy Rómeó és Júlia valamint a Bánk bán jelmezei is a nevéhez fűződnek. (Ezeket szinten nagyon szeretnem megnézni.)
2015. május 28., csütörtök
2015. május 12., kedd
Éééééééééééééééééééés már csak 1-et kell aludni, és életem első valódi színházi darabjához tervezett jelmezeimmel itt a premier!!
Izgatott vagyok!
Látom a hibákat-amiket már nem tudok javítani----a jelmezek a gesztusok eltúlzásáról szólnak (nekem), de én még néha túllépem a határt, amit nem kéne....hatalmas hibám, de ez úgy gondolom ez gyakorlás kérdése!
Viszont egy külön világ (hangulat) megteremtése, az itt (is) erős lesz!-Kiváló csapattal dolgozhattam, a díszletek tervezőjével egy kissé beteg, horrorisztikus képet sikerült teremtenünk.
Plusz egy nagyon fontos dolog, amit úgy érzem nem maradhat ki!!-Sok kicsi "őrült"-értsd: egyéniség, fejlett személyiség, nem tucat emberekkel vagyok körülvéve, hanem hozzám hasonló élő, gondolkodó, reagáló, cselekvő emberekkel!! Hatalmas érzés!
Remelem jól sikerül a holnap!
Tessék nekünk drukkolni!
Izgatott vagyok!
Látom a hibákat-amiket már nem tudok javítani----a jelmezek a gesztusok eltúlzásáról szólnak (nekem), de én még néha túllépem a határt, amit nem kéne....hatalmas hibám, de ez úgy gondolom ez gyakorlás kérdése!
Viszont egy külön világ (hangulat) megteremtése, az itt (is) erős lesz!-Kiváló csapattal dolgozhattam, a díszletek tervezőjével egy kissé beteg, horrorisztikus képet sikerült teremtenünk.
Plusz egy nagyon fontos dolog, amit úgy érzem nem maradhat ki!!-Sok kicsi "őrült"-értsd: egyéniség, fejlett személyiség, nem tucat emberekkel vagyok körülvéve, hanem hozzám hasonló élő, gondolkodó, reagáló, cselekvő emberekkel!! Hatalmas érzés!
Remelem jól sikerül a holnap!
Tessék nekünk drukkolni!
2015. április 20., hétfő
Folyton elégedetlen vagyok magammal!
Minden bemutató/fotózás/bármilyen elvégzett feladat után kielemzem magamban az eredményt, a munkámat es amennyiben csapatmunka az egészet is!
Általában így a dicsérettel sem tudok mit kezdeni, csak bambán állok (ha már rámszóltak előtte, hogy ne elegedetlenkedjek) vagy sorolom a meglatasaimat.
Részben jó, mert tanulhatok és fejlődhetek a hibákból, igy nőhet egyre magasabbra az a pálma,
de egy velem dolgozó embernek ez nehéz lehet-illetve nekem sem mindig kellemes, hogy valahol az elégedettség is vihet elore.
Viszont ha kapok egy ilyen mailt......
"èn is szavaztam innen angolföldrôl 😉 jaj timikèm, el se hiszem! mèg amikor anno ott a fenti nèmet òràs teremben divattervezèsi terveidrôl/àlmaidròl beszèltèl...ès most itt vagyol!! büszke vagyok ràd 😊 ha legközelebb haza gyüvök ès lesz bemutatòd akkor ott lesz a helyem!! "
:))
Minden bemutató/fotózás/bármilyen elvégzett feladat után kielemzem magamban az eredményt, a munkámat es amennyiben csapatmunka az egészet is!
Általában így a dicsérettel sem tudok mit kezdeni, csak bambán állok (ha már rámszóltak előtte, hogy ne elegedetlenkedjek) vagy sorolom a meglatasaimat.
Részben jó, mert tanulhatok és fejlődhetek a hibákból, igy nőhet egyre magasabbra az a pálma,
de egy velem dolgozó embernek ez nehéz lehet-illetve nekem sem mindig kellemes, hogy valahol az elégedettség is vihet elore.
Viszont ha kapok egy ilyen mailt......
"èn is szavaztam innen angolföldrôl 😉 jaj timikèm, el se hiszem! mèg amikor anno ott a fenti nèmet òràs teremben divattervezèsi terveidrôl/àlmaidròl beszèltèl...ès most itt vagyol!! büszke vagyok ràd 😊 ha legközelebb haza gyüvök ès lesz bemutatòd akkor ott lesz a helyem!! "
:))
2015. április 17., péntek
2015. április 16-án ismét részt vettünk a Budapest Fashion Weeken.
Igen kevés időm volt felkészülni rá, azért remélem lesz akinek tetszett.
Képeket később posztolok, ízelítő gyanánt:
A hairdesigner: Sánta Zoltán Krisztián és csapata Szabó Mónika és Tagyi Kristóf (Frameworx Hair)
A haj dekor: Sánta Zoltán Krisztián és Hlinka Krisztina
A sminkeket Hidasi Balázs kreálta.
További köszönet Hecendorfer Anitának és Hlinka Krisztinának az egész napi segítségért!
Illetve modelljeink és az adott fotót készítő fotós neve a képek alatt szerepelnek majd. :-)
2015. április 14., kedd
Richard Strauss: Ariadné Naxosban
A színház világnapján Strauss: Ariadné Naxosban című operáját néztük meg.
A Magyar Állami Operaházba vásároltunk 3db jegyet a 3.emeletre (nem feltételeztem, hogy látni fogunk onnan, bármit is, de ez egy opera-hallgatni kell........első útbaigazítás, oldalról menjünk be--WTF?! Olyan olcsón vettük meg a jegyet, hogy ablakból lógva nézzük az előadást?! :o--ám az ajtónál az ültetősràc megkérdezte lenne-e kedvünk sajátjainkat bármi különbözeti díj fizetése nélkül 3db földszinti jegyre cserélni (én ilyenkor általában tátott szájjal próbálom felfogni a körülöttem kialakult helyzetet -a Placidus program is megírta rám: "külső ingerekre lassan reagál", nem tudom szabad-e elfogadnom?
Az ültetőlány viszont látta, hogy nem bootol a rendszer (gyakorlatilag csoportos lefagyás) és kicserélte a kezemben lévő jegyeket 3db 3.sorban lévőre. Aaaaaaaaaztaaaaaaaaa!!!!!!!
Csodás ez az épület kívül-belül. A mosdó előtt és után egyaránt megkérdeztük a jegyeinket, hova szól (nem igazán akartam elhinni), lehet ekkora mákunk?!??pedig valahol egy rendkívül szerencsés ember lennék, amennyiben néha el is fogadnám, illetve élnék is a kínálkozó lehetőségekkel.
Bevágódtunk hát a 3.sorba (miután áttelepítettük a rövidlátó nénieket a saját helyükre) éééés vártuk a csodát.
A színház világnapja alkalmából "rövid" felvezető----aztán jött a nóta, ----ééééèsss....német.....WTF!?!?!--mert persze Strauss olasz, nem?!
(Még legalább egy fél órát azért reménykedtem -közben született és meghalt pár szereplő, zajlott a dráma (hát még bennem-miért?! német..)
Mikor tudatosult bennem, hogy nem fognak olaszra váltani, elkezdett foglalkoztatni a következő nagy dilemma, itt lenne egy szünet ideje (úgy nagyjából fél óra a koncentrációidőm, még 1 órát kibírok, ha izgalmas a műsor (és olasz 😋), de ennél több kizárt -ahogy elnéztem voltak rajtam kívül meg ezzel így egy páran .....
Az utolsó fél órája az előadásnak nem Ariadné beteljesült szerelméről, hanem fájó seggekről, kettétörni készülő gerincekről, korgó gyomrokról pisilni /vonathoz első sorból kivágtázó tinikről szólt.
Jó kis darab (lett volna--csak német!:( )- és attól, hogy őket valami fasiszta hadvezér képezte ki, hogy 3órát tökkkkkusssban üljenek mozdulatlanul, a magyar átlagpolgár a munkahelyéről (vagy gyors otthoni kitérővel ) rohan étlen szomjan, épphogy beesik a pótlóval vagy a dugóban araszolva, de eljut, és várja az első szünetet h felzabálja a büfét meg használja a mosdót, amit utoljára egyébként is reggel látott, és a második felvonástól 2 böfögès között jut el arra a "szintre", hogy árad a csí (emészt-ezáltal képes a kultúra befogadására ).
(A mögöttem ülő nénikénél -a kezdeti csörgésekből ítélve úgy egy zacskó selyemcukor elfogyasztása után lecsordogált összes vére a gyomorhoz, ès úgy bechillelt, hogy a "tapsviharra" ébredt. Szinte irigyelltem. Valahol álmában mogyorós és narancsos cukorkákat bontogat, mi meg hangyák seggel feszelgünk, hogy vagy ide talál az a paraszt éééés megdugja végre Ariadnet vagy én magam teszem.....csak vége legyen.....)
Így a mű végén a tapsvihar igen mérsékelt volt - a nyuggerek jobb sprintet futottak kifelé ,mint én reggelente a vonathoz.
Szánalmas-e vagy sem.......könnyű engem elkápráztatni.......de ez nem egy mai épület masszázsággyal, aki ezt kitalálta, hogy ezeken a székeken szünet nélkül kibírjon valaki ennyi időt, az szadista.
Sajnáltam az előadókat (meg legfőképpen magamat).
Ugyan ilyenekre már alig futotta figyelmemből (szétrepedő húgyhólyag mellett)), de Zöldy Z Gergely látványtervező kétségkívül Magyarország egyik legnagyobb fiatal tehetsége.
Ahogy utánanéztem, kiderült, a korábban látott Cosi fán tutte díszlettervezője is ő volt.
Nagyon modern, izgalmas jelmezek illetve színpadkép.
Szeretnék egyszer ennyire összetett és szuper dolgot alkotni, de nem tudom képes leszek-e rá.
Budapest Fashion Week 2015 spring summer
Holnap kezdetet veszi a Budapest Fashion Week!
Mi csütörtökön azaz aprilis 16-án veszünk részt, külön csapattal, haute couture jellegű ruhákkal.
Nagyon izgulok!
Mi csütörtökön azaz aprilis 16-án veszünk részt, külön csapattal, haute couture jellegű ruhákkal.
Nagyon izgulok!
2015. április 1., szerda
A hosszúra nyúlt "rokonlátogatásom" ellenére sem gyakran teszem ki a lábam a falusi utcára-szeretek csavarogni-túlságosan is, valami olyannal a lábamban születtem, hogy képtelen vagyok 1-2 óránál tovább nyugton maradni.....na de a vidék........ahogy öregszem, egyre jobban iszonyodok ettől a létformától.
Most viszont, hogy 1-2 héten belül fürdőbe megyünk, adtam magamnak 10 napot, hogy formába hozzam magam (-3kg, a lapos hasam akarom, az oldallebenyegtől fájdalmas búcsú- ééééééééééééés ha ez elég idő erre, a fenekem újra a betonnal vetekedjen ( 😁😀😂😂😂😂) )----egyébként is van motiváció, kiderült, hogy milyen sok nőnek van striája, nekünk meg nincs-háhá!egyszer végre a mi genetikánk a tuti :-DDDDD
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Így aztán nem csak a vonat után, de egyébként is futok néhanapján
Most viszont, hogy 1-2 héten belül fürdőbe megyünk, adtam magamnak 10 napot, hogy formába hozzam magam (-3kg, a lapos hasam akarom, az oldallebenyegtől fájdalmas búcsú- ééééééééééééés ha ez elég idő erre, a fenekem újra a betonnal vetekedjen ( 😁😀😂😂😂😂) )----egyébként is van motiváció, kiderült, hogy milyen sok nőnek van striája, nekünk meg nincs-háhá!egyszer végre a mi genetikánk a tuti :-DDDDD
Így aztán nem csak a vonat után, de egyébként is futok néhanapján
2015. március 26., csütörtök
Hol az én másik fèl citromom? :( - vagy maradjunk a kaktusznál, mert ha 2 félkaktusz találkozik, és végre nem rossz oldallal állnak egymás irányába, akkor ha be akarsz kukucskálni az általuk körülhatárolt valóságba, megszúrnak, a kaktuszrészek szemszögéből nézve, ez ideális, mert sosem tudod meg mi történik odabent, mi a hiba és az erősség egyikben vagy a másikban, valami táplálja még a legzordabb időben is, és ez az erős szétválaszthatatlan kötelék, erő, stabilitás az amit kívülről látsz ....nem a cserép, a celofán, nem a környezete teszi stabillá.....:) aki érti az érti, aki nem az meg így járt :-)
Az a baj, hogy az enyém menekül....
2015. március 25., szerda
Tegnap este ismét összegyűlt a nagy csapat! :)
Kiskorunkban rengeteg időt töltöttem a szinte szomszédságunkban lakó kuzinjaimmal, mivel mindannyian rengeteget dolgozunk nehéz ismét egy hiánytalan találkozót összehozni.
Idősebb unokahúgom hetekkel ezelőtti névnapi ajándékát szerettem volna végre átadnia.
Korábban már volt erre egy sikertelen kísérlet, nagyjából 2hete.
Arra az alkalomra is egy számunkra "bakancslistás" helyre vittem el. Bár nem emlékszem, hogy korábban említette volna, de jól sejtettem, hogy a Dob utcában található Vintage Gardenbe ő is rég szeretett volna már eljutni!
Egy romantikus kis sziget, mesés enteriőrrel, ami képes kiragadni a szürke hétköznapok valóságából, ( és mind az 50arnyalatabol:)-nyugalomsziget !
Edina szerint ez csak csajoknak való, én még mindig bízom egy olyan pasi létezésében, akinek ez pozitív élmény lehet-deeeee kicsit csipkedhetné magát, én sem fiatalodom!:)))
Ekkor döntöttük el, hogy a nagy meglepi átadása is egy hasonló helyen fog történni, (az ajándék szempontjából fontos, mert a romantikus lányregények világához köthető), Púder Bárszínház és Galéria volt a találka helyszíne.
Az 1-2 órásra tervezett programból egy egész "műszakos" traccsparti kerekedett, de a hely színvonala, páratlan látványvilága/dekorációja
és kedves személyzete
Is emeltek a hangulatunkon, valamint a helyről alkotott pozitív képen.
Ahogy megérkeztünk, igyekeztem letudni "kötelességemet", minél előbb túl legyek a nagy izgalmakon, bár bevallom nagyon érdekelt Edina reakciója is.
15 évvel ezelőtt, mikor faltuk a Jane Austen, Thomas Hardy és Bronte testvérek romantikus lányregényeit (meg bármit ami csíkos volt, és annak ígérkezett :)))) ), megkért, hogy rajzoljak neki pár Jane Austen: Büszkeség és balítélet korabeli ruhát.
Rögtön belekezdtem, de egy félkész rajz után meg untam, es soha nem készültek el a grafikák-amit természetesen Timi linksége vagy be nem tartott ígérete címszó alatt szinte mindig meg is kaptam.
Karácsonyra sajnos nem volt elég időm(13 év?!;P), későn találtam ki....de a névnapja előtt felragasztottam a konyhát akvarelllpapírral, és megfestettem 10-15 vázlatot.
A végén ugyan 3 darab ment át a szűrőmön (az is nehézkesen 😁), de elkészült és apró csiribirik mellett tudtam, hogy ez lesz az igazi meglepetés.
Természetesen így is lett, jól látszott az arcán a csodálkozás (hiába emlegette fel, sosem hitte, hogy ezeket a rajzokat még egyszer elkészítem-a családban egyébként is mindenki tudja, hogy a fősuli óta utálok rajzolni).
A
A
Kiskorunkban rengeteg időt töltöttem a szinte szomszédságunkban lakó kuzinjaimmal, mivel mindannyian rengeteget dolgozunk nehéz ismét egy hiánytalan találkozót összehozni.
Idősebb unokahúgom hetekkel ezelőtti névnapi ajándékát szerettem volna végre átadnia.
Korábban már volt erre egy sikertelen kísérlet, nagyjából 2hete.
Arra az alkalomra is egy számunkra "bakancslistás" helyre vittem el. Bár nem emlékszem, hogy korábban említette volna, de jól sejtettem, hogy a Dob utcában található Vintage Gardenbe ő is rég szeretett volna már eljutni!
Egy romantikus kis sziget, mesés enteriőrrel, ami képes kiragadni a szürke hétköznapok valóságából, ( és mind az 50arnyalatabol:)-nyugalomsziget !
Edina szerint ez csak csajoknak való, én még mindig bízom egy olyan pasi létezésében, akinek ez pozitív élmény lehet-deeeee kicsit csipkedhetné magát, én sem fiatalodom!:)))
Ekkor döntöttük el, hogy a nagy meglepi átadása is egy hasonló helyen fog történni, (az ajándék szempontjából fontos, mert a romantikus lányregények világához köthető), Púder Bárszínház és Galéria volt a találka helyszíne.
Az 1-2 órásra tervezett programból egy egész "műszakos" traccsparti kerekedett, de a hely színvonala, páratlan látványvilága/dekorációja
és kedves személyzete
Is emeltek a hangulatunkon, valamint a helyről alkotott pozitív képen.
Ahogy megérkeztünk, igyekeztem letudni "kötelességemet", minél előbb túl legyek a nagy izgalmakon, bár bevallom nagyon érdekelt Edina reakciója is.
15 évvel ezelőtt, mikor faltuk a Jane Austen, Thomas Hardy és Bronte testvérek romantikus lányregényeit (meg bármit ami csíkos volt, és annak ígérkezett :)))) ), megkért, hogy rajzoljak neki pár Jane Austen: Büszkeség és balítélet korabeli ruhát.
Rögtön belekezdtem, de egy félkész rajz után meg untam, es soha nem készültek el a grafikák-amit természetesen Timi linksége vagy be nem tartott ígérete címszó alatt szinte mindig meg is kaptam.
Karácsonyra sajnos nem volt elég időm(13 év?!;P), későn találtam ki....de a névnapja előtt felragasztottam a konyhát akvarelllpapírral, és megfestettem 10-15 vázlatot.
A végén ugyan 3 darab ment át a szűrőmön (az is nehézkesen 😁), de elkészült és apró csiribirik mellett tudtam, hogy ez lesz az igazi meglepetés.
Természetesen így is lett, jól látszott az arcán a csodálkozás (hiába emlegette fel, sosem hitte, hogy ezeket a rajzokat még egyszer elkészítem-a családban egyébként is mindenki tudja, hogy a fősuli óta utálok rajzolni).
A
A
2015. március 22., vasárnap
Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni
Tegnap ruhapróba után ismét ellátogatam az Erkel Színházba, Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni ját néztem meg.
Elég kevesen voltak, de gondolom ez a viszonylag korai kezdésnek is köszönhető (18:00).
Újraolvastam a cselekményt már napokkal előtte, de egyébként is régi vágyam volt megnézni, így nem értek oly nagy meglepetések, mint a legutóbbi darabnál. :)
A 9.sorba sikerült jegyet vennem-eddigi legjobb szerzeményem, 2900ft-ért vár egy csodavilág. Rájöttem, hogy a kedvenc, a jobbközép 15-18sor földszint széle-innen nem takarja ki a színpad 50%-àt az előtted ülő feje, valamint a magyar felirat elolvasásához sem kell le-föl kapkodni a fejedet.
A címszerepben egy olasz bariton: Gianluca Margheri, nemhiába ő volt a gaz csábító, ő a bizonyíték arra, hogy léteznek "jóffffféle" operaénekesek is-pókhas nélkül. 😁😛
Donna Elvira szerepében nagyon tetszett Fodor Beatrix (szoprán), nem a hangja (bár ki vagyok én itt megvétózni bárkijét-csak kedvenceim és kevésbé kedvenceim lehetnek), mègis könnyed gesztusai fogtak meg elsősorban.
Ééééès a 2 kedvencem Don Ottavio - Szappanos Tibor, illetve Zerlina - Szemere Zita voltak.
Utánanéztem totál laikusként, miért pont kettejük hangja kápráztatott el ennyire.
A lírai tenor és a lírai koloratúr szoprán megjelöléseket találtam.
Ez utóbbi a legmagasabb fekvésű énekhang, "a szoprán altípusa, mely rendkívül mozgékony, díszítések, futamokat könnyen éneklő" jelzőket viseli.
Az operahumor.blogon : igen vicces (természetesen ennek kedvéért erős sarkításokkal teli) leírás olvasható az opera kötelező karaktereinek, és ezen keresztül a hangok osztályozásának bemutatására is.
Egyben a műfaj jellegzetességeire is rávilágít, kiváló összegzés, akinek hozzám hasonlóan még nincs erről egy átfogó képe-de szeretne.
Don Ottavio egyébként a megváratott hősszerelmes, Zerlina egy édes pici parasztlány, akit szintén megpróbál elcsábítani Don Giovanni.
Szemere Zita hangjába egyszerűen szerelmes lettem! Már ki is néztem a következő előadást, amiben szerepelni fog (Szöktetés a szeràjból-május)
Jöjjön a lényegi rész: Naná Cecchi a darab jelmez- és díszlettervezője.
Nem ő lesz a kedvencem.
A díszletek nagyon tetszettek-azok a gyönyörű napszakokat és tereket határoló, lágyan omló drapériák (ez már személyes fetishem-hát tervezőként mi legyen, ha nem ez :))))) !)
A jelmezekre sem állítanám egyöntetűen, hogy nem tetszettek külön külön nagyon szép volt minden, de ha össze kellene hasonlítanom az előző darabokkal és az abból "tanultakkal", úgy már nekem nem teljesen kerek.....
A fő nőalak: Donna Anna jelmeze egy gyönyörű padlizsánlila bársonyruha-ennek sem színe, sem pedig anyaga nem köszön vissza párja öltözetén (aki a darabban olykor ellensége), semmi utalás.
Bár a lilára azt tanultam, hogy a túlvilág,misztikum,stb. színei
-a lány, a darab elején elhunyt apját gyászolja, a bosszú pillanatáig szíve képtelen a megnyugvásra, így szerelmük beteljesedése várat magára------>de sokak szerint, ha ezt a színt húzod magadra, szexhiányod van. (Neki úgy tűnt van, nem is kicsit ;P )
Az elején még csàbos, kacér-később végtelenül szomorú Donna Elvira smaragdzöld, kékes-zöld ruhában egy pasztell lilas szalaggal (elhagyott szerelmes -lila ismét ), az idegrendszere nem tűnik épp stabilnak, de nem a pszichiátria színét idéző zöld volt az :))))))))....ez persze most vicc, mert valóban nagy kérdőjelek (féltékenységét jelölné??)
Mit miért-ha személyiséget fejezünk ki, attól még az egység nekem a fő alakok jelmezeinek finom összehangolását is megkívánja.
Lehet, hogy ez az iskolai példa, és ezek elhagyása a nagysága?vagy csak egy stílus a tervezésnél belül és ez egy másik lehetséges jó-ami ugyan nekem nem lesz a kedvencem.
//////Eljátszottam ugyan a gondolattal, milyen színű lehetne az apját gyászoló szerelmes ruhája, ha nem ez a szín:piros?tùl "dög", sárga?tul pompás/aktív, kék?rideg, zöld?gonosz , fekete fehér nem főkarakter/főruhaszín-csak esküvői,hálóing egyenruha szimbólum állat stb, szürke es barna ez pór/öreg/férfi
Ha ő beteg es fáradt es szomorú törékeny :rózsaszín ?!----nem jellemző a korra////////
Tehát még több a kèrdés, mint korábban......
Áprilisban találkozhatok egy jelmeztervezővel-gyűlnek a kérdéseim ! :)
Elég kevesen voltak, de gondolom ez a viszonylag korai kezdésnek is köszönhető (18:00).
Újraolvastam a cselekményt már napokkal előtte, de egyébként is régi vágyam volt megnézni, így nem értek oly nagy meglepetések, mint a legutóbbi darabnál. :)
A 9.sorba sikerült jegyet vennem-eddigi legjobb szerzeményem, 2900ft-ért vár egy csodavilág. Rájöttem, hogy a kedvenc, a jobbközép 15-18sor földszint széle-innen nem takarja ki a színpad 50%-àt az előtted ülő feje, valamint a magyar felirat elolvasásához sem kell le-föl kapkodni a fejedet.
A címszerepben egy olasz bariton: Gianluca Margheri, nemhiába ő volt a gaz csábító, ő a bizonyíték arra, hogy léteznek "jóffffféle" operaénekesek is-pókhas nélkül. 😁😛
Donna Elvira szerepében nagyon tetszett Fodor Beatrix (szoprán), nem a hangja (bár ki vagyok én itt megvétózni bárkijét-csak kedvenceim és kevésbé kedvenceim lehetnek), mègis könnyed gesztusai fogtak meg elsősorban.
Ééééès a 2 kedvencem Don Ottavio - Szappanos Tibor, illetve Zerlina - Szemere Zita voltak.
Utánanéztem totál laikusként, miért pont kettejük hangja kápráztatott el ennyire.
A lírai tenor és a lírai koloratúr szoprán megjelöléseket találtam.
Ez utóbbi a legmagasabb fekvésű énekhang, "a szoprán altípusa, mely rendkívül mozgékony, díszítések, futamokat könnyen éneklő" jelzőket viseli.
Az operahumor.blogon : igen vicces (természetesen ennek kedvéért erős sarkításokkal teli) leírás olvasható az opera kötelező karaktereinek, és ezen keresztül a hangok osztályozásának bemutatására is.
Egyben a műfaj jellegzetességeire is rávilágít, kiváló összegzés, akinek hozzám hasonlóan még nincs erről egy átfogó képe-de szeretne.
Don Ottavio egyébként a megváratott hősszerelmes, Zerlina egy édes pici parasztlány, akit szintén megpróbál elcsábítani Don Giovanni.
Szemere Zita hangjába egyszerűen szerelmes lettem! Már ki is néztem a következő előadást, amiben szerepelni fog (Szöktetés a szeràjból-május)
Jöjjön a lényegi rész: Naná Cecchi a darab jelmez- és díszlettervezője.
Nem ő lesz a kedvencem.
A díszletek nagyon tetszettek-azok a gyönyörű napszakokat és tereket határoló, lágyan omló drapériák (ez már személyes fetishem-hát tervezőként mi legyen, ha nem ez :))))) !)
A jelmezekre sem állítanám egyöntetűen, hogy nem tetszettek külön külön nagyon szép volt minden, de ha össze kellene hasonlítanom az előző darabokkal és az abból "tanultakkal", úgy már nekem nem teljesen kerek.....
A fő nőalak: Donna Anna jelmeze egy gyönyörű padlizsánlila bársonyruha-ennek sem színe, sem pedig anyaga nem köszön vissza párja öltözetén (aki a darabban olykor ellensége), semmi utalás.
Bár a lilára azt tanultam, hogy a túlvilág,misztikum,stb. színei
-a lány, a darab elején elhunyt apját gyászolja, a bosszú pillanatáig szíve képtelen a megnyugvásra, így szerelmük beteljesedése várat magára------>de sokak szerint, ha ezt a színt húzod magadra, szexhiányod van. (Neki úgy tűnt van, nem is kicsit ;P )
Az elején még csàbos, kacér-később végtelenül szomorú Donna Elvira smaragdzöld, kékes-zöld ruhában egy pasztell lilas szalaggal (elhagyott szerelmes -lila ismét ), az idegrendszere nem tűnik épp stabilnak, de nem a pszichiátria színét idéző zöld volt az :))))))))....ez persze most vicc, mert valóban nagy kérdőjelek (féltékenységét jelölné??)
Mit miért-ha személyiséget fejezünk ki, attól még az egység nekem a fő alakok jelmezeinek finom összehangolását is megkívánja.
Lehet, hogy ez az iskolai példa, és ezek elhagyása a nagysága?vagy csak egy stílus a tervezésnél belül és ez egy másik lehetséges jó-ami ugyan nekem nem lesz a kedvencem.
//////Eljátszottam ugyan a gondolattal, milyen színű lehetne az apját gyászoló szerelmes ruhája, ha nem ez a szín:piros?tùl "dög", sárga?tul pompás/aktív, kék?rideg, zöld?gonosz , fekete fehér nem főkarakter/főruhaszín-csak esküvői,hálóing egyenruha szimbólum állat stb, szürke es barna ez pór/öreg/férfi
Ha ő beteg es fáradt es szomorú törékeny :rózsaszín ?!----nem jellemző a korra////////
Tehát még több a kèrdés, mint korábban......
Áprilisban találkozhatok egy jelmeztervezővel-gyűlnek a kérdéseim ! :)
2015. március 15., vasárnap
Figaro itt, Figaro ott.....
Csütörtökön ismét áldoztam kedvenc szenvedélyemnek-színházba mentem (várjon a f**om tovább arra, hogy eljöjjön velem bárki is-hetek óta emiatt maradtam le jobbnál jobb darabokról).
Az Erkel Színházban egész jó helyre sikerült jegyet szerezni,(hát egyedül ugye könnyebb ..), nagyon olcsón (1500huf-ennyiért moziba sem jutok el, nemhogy egy opera előadásra).
Gioacchino Rossini: A sevillai borbély című operáját néztem meg.
Sajnos elfelejtettem előtte átolvasni a cselekményt, és (talán a rossz hírű borbélyokból kiindulva), de valami vérengző drámát vártam.
Na ez nem az volt!! :)))))
Inkább mulatságos - azóta kiderült számomra is, ez egy vígopera ;) .
Figaró híres belépőjét alsó tagozatos korunk óta évente 2x legalább meghallgatták velünk az iskolában ("Figaro itt, Figaro ott, .." ) .....de kit érdekelt akkortájt meg a komolyzene, főleg hogy muszaj volt.....:)
Miután sikerült "elengednem", hogy ez valami teljesen más, mint amire számítottam,-és az első felvonás utáni szünetben a cukromat es a vérnyomásomat is életképes szintre pumpálni egészen megtetszett a mű is es a jelmezek terén is ujra nagyon sok dolgot tanulhattam.
Természetesen minden megnézett darabbal ez az első es legfontosabb szándékom:
a MEGFIGYELÉS .!!!!
A rajz szakon a mestereink tanácsa az volt, ha nincs időnk rajzolni, de van lehetőségünk, figyeljük meg, hogy csinálták a nagyok! A klasszikus festmények, szobrok nezegetesevel is sokat fejleszthetünk bizonyos keszsegeinken.
Kompozíciós érzék, szín- és anyaghasználat, hogy teremthetünk egyensúlyt, harmóniát.....hogyan vonjuk oda a tekintetet, mit szeretnénk kifejezni?-és hogy állnak össze az apró részletek egy harmonikus egésszé--ezeket figyelem elsősorban a darabok közben (is).
(Nem állítom, hogy teljesen tudatosan, sőt ....)
A darab jelmeztervezője:
Wieber Marianne
Díszlettervező:
Székely László -róla olvastam, hogy tanított a Képzőn
Számomra kiemelkedően látványos volt, hogy a darab elején amíg a zenekar énekesek nélkül játszott, 2függöny es 2csillár "tàncával" milyen látványt produkáltak.
Az Erkel Színházban egész jó helyre sikerült jegyet szerezni,(hát egyedül ugye könnyebb ..), nagyon olcsón (1500huf-ennyiért moziba sem jutok el, nemhogy egy opera előadásra).
Gioacchino Rossini: A sevillai borbély című operáját néztem meg.
Sajnos elfelejtettem előtte átolvasni a cselekményt, és (talán a rossz hírű borbélyokból kiindulva), de valami vérengző drámát vártam.
Na ez nem az volt!! :)))))
Inkább mulatságos - azóta kiderült számomra is, ez egy vígopera ;) .
Figaró híres belépőjét alsó tagozatos korunk óta évente 2x legalább meghallgatták velünk az iskolában ("Figaro itt, Figaro ott, .." ) .....de kit érdekelt akkortájt meg a komolyzene, főleg hogy muszaj volt.....:)
Miután sikerült "elengednem", hogy ez valami teljesen más, mint amire számítottam,-és az első felvonás utáni szünetben a cukromat es a vérnyomásomat is életképes szintre pumpálni egészen megtetszett a mű is es a jelmezek terén is ujra nagyon sok dolgot tanulhattam.
Természetesen minden megnézett darabbal ez az első es legfontosabb szándékom:
a MEGFIGYELÉS .!!!!
A rajz szakon a mestereink tanácsa az volt, ha nincs időnk rajzolni, de van lehetőségünk, figyeljük meg, hogy csinálták a nagyok! A klasszikus festmények, szobrok nezegetesevel is sokat fejleszthetünk bizonyos keszsegeinken.
Kompozíciós érzék, szín- és anyaghasználat, hogy teremthetünk egyensúlyt, harmóniát.....hogyan vonjuk oda a tekintetet, mit szeretnénk kifejezni?-és hogy állnak össze az apró részletek egy harmonikus egésszé--ezeket figyelem elsősorban a darabok közben (is).
(Nem állítom, hogy teljesen tudatosan, sőt ....)
A darab jelmeztervezője:
Wieber Marianne
Díszlettervező:
Székely László -róla olvastam, hogy tanított a Képzőn
Számomra kiemelkedően látványos volt, hogy a darab elején amíg a zenekar énekesek nélkül játszott, 2függöny es 2csillár "tàncával" milyen látványt produkáltak.
2015. március 8., vasárnap
Színház
Ma Szegeden jártam, es megnéztem az Elefánt/ember próbáját végig.
Én készítem majd a jelmezeit.
Kicsit Tim Burton hatás lesz (Coleen Atwood).
....because I'm soooo happy....
2015. március 1., vasárnap
Mai napon hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattam kedvenc múzeumomat.
A Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításai közül a Rippl-Rónai és Maillol művészpáros barátságát bemutatóra esett a választásom.
A méltán világhírűvé vált Rippl-Rónai József munkássága iránt mindig is vegyes érzelmeket tápláltam-mint amilyen szinten összetett és sokrétű is az.
A múzeum oldalán található rövid összefoglaló viszont említést tett a Nabis-kal való kapcsolatukról, (hiszen mindketten a csoport tagjai voltak,) és ennek kapcsán pár kedvencem (Pierre Bonnard, Edouard Vuillard) munkája is hazánkba érkezett , akik miatt viszont úgy éreztem számomra is érdekes lehet ez a kiállítás.
Nem kellett csalódnom. Bár engem pusztán már a Galéria impozáns látványa lázba hoz, az esemény is bőven megéri a maga 2400ft-os árát.
A kiállított képek kronologikus sorrendben mutatják be Rippl-Rónai pályájának korszakait, párhuzamot vonva barátja, Maillol munkásságával.
Gyakran ugyanazon témák feldolgozása 2 teljesen eltérő stílusú művész által.
Rippl-Rónai Munkácsy tanítványa volt, hatása korai munkáin erősen érezhető.
Kontúrok, dekorativitás, síkszerűség jellemzik. Ezeken a kulcselemeken túl, maguk az ábrázolt nőalakok is a jellegzetes szecessziós nőideált hozzák, a "csont nélküli ", légies kicsit felsőbbrendű/affektáló mozdulatokkal ábrázolt kecses kor divatja szerinti alakok jellegzetes kontúrokkal elválasztva a puha, foltszerű háttértől.
Maillol kicsit az az érzésem mindig közelebb van az ábrázolt világhoz, sokkal kevésbé légies és álomszerű, mint barátja, kicsit merevebb, szabályosabb, ő később fel is hagy a festészettel és teljes egészében a szobrászatnak szenteli életét-természetesen ezek közül is láthatunk párat a tárlaton.
Rippl-Rónai belsőépítészként is jeleskedik -elsőként Magyarországon ő készített egységes stílusú terveket az Andrássy villa ebédlőjéhez, melynek alapos bemutatására külön sarkot szenteltek.
Aristide Maillol munkássága, formakultúrája erősen kihat 20.századi és ezáltal az egyetemes szobrászatra (Cézanne-hoz hasonlóan, akinek stílusa munkássága a 20.századi modern festészet előfutára).
Szakít Rodin impresszionista festőien vázlatos formáival, vele ellentétben zárt, áttekinthető, tiszta kompozíciók-erősen behatárolt, tömör szobrászati formák.
Kicsit újra a klasszikus szobrászatra emlékeztetnek (legalábbis engem, bár imádom a szobrászatot, számomra inkább egy kommunista/szocreál szobrokra emlékeztetnek, de minden tiszteletem és elismerésem ellenére Cézanne-hoz hasonlóan ő sem tetszett).
Kedvenc témája a női akt.
Kifejezetten szép faliszőnyegeket láthatunk--a gobelin és a plakát (szintén bemutatásra kerül pár) a Nabis két közkedvelt kifejezésformája, sajnos csak egyikőjükét találtam meg a neten.
A leírás szerint, ezeket gyakran a család női tagjai készítik, illetve aktívan besegítenek elkészítésükben, így aztán gyakran születnek ábrázolások ebben a pozitúrában is!
Egyik személyes kedvencem:
(Aki esetleg nem tudná a Nabis egy az 1890-es évek táján megalakult posztimpresszionista csoportosulás.
Vezetőjük Paul Sérusier.
A "nabis" kifejezés a héber prófétából származik.
Gauguin-t és a japán művészetet veszik kiindulópontnak.
Erős színek, dekoratív, síkszerű,....
Enteriőr, plakát, gobelin.
Valahol a posztimpresszionizmus, szecesszió és expresszionizmus között.
Tagjai Pierre Bonnard, Maurice Dennis, Êdouard Vuillard, Ranson, Valloton, Vaszary János, Maillol és Rippl-Rónai József ...).
Egyik nagy kedvencem Pierre Bonnard, foltszerű puha,éles életteli színei, dekoratív ábrázolás. Kezdeti munkái nekem Renoir-t idézik (erre egy művészettörténész valószínűleg agyvérzést kapna, ha olvasná :)))) de sokkal élénkebb színekkel, egyre több intim kis szobabelsővel.
egyszerű, de nagyszerű, és itt volt, meseszép:
Édouard Vuillard, másik nagy kedvencem, hasonlóan a többi Nabis-hoz, élénk,tiszta színhasználata fog meg,
bár szerintem sokkal dekoratívabb, érzékenyebb társainál is.
A következő 2 mű sem szerepelt a kiállításon sajnos, de elég jól látszik miről beszélek.
Ranson valamiért számomra eddig ismeretlen volt, most a 2 magyar festőnek ajándékozott képe, amely szerepel a kiállításon, őt is kedvenceim közé emelte.
A kiállítás után a netről vadásztam még pár képet tőle, íme:
Rengeteg vázlatot sorakoztat fel a tárlat
Közülük néhány:
Plakátok
A kukoricás stílus
Feleségéről és annak elárvult unokahúgáról készült a mű, akit magukhoz vettek gyámjukként
Maillol meghívja szülővárosába Rippl-Rónait és családját, az itt töltött 3 hónap alatt tájképeket fest, és világosabb színeket (barnás, zöldes árnyalatokat ) is elkezd használni
(na ez az a színvilág ami miatt nem kifejezetten szeretem őt, így képet még véletlen sem csatolok :-P )
Rengeteg portré(pl.Öreganyám-jelentős munkája), körhintás festmény (itt ismerkedett meg feleségével), háborús témájú képe maradt ki a felsorolásomból,
innen is látszik mennyi információt és munkát láthat a tárlaton az ide látgató érdeklődők.
A Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításai közül a Rippl-Rónai és Maillol művészpáros barátságát bemutatóra esett a választásom.
A méltán világhírűvé vált Rippl-Rónai József munkássága iránt mindig is vegyes érzelmeket tápláltam-mint amilyen szinten összetett és sokrétű is az.
A múzeum oldalán található rövid összefoglaló viszont említést tett a Nabis-kal való kapcsolatukról, (hiszen mindketten a csoport tagjai voltak,) és ennek kapcsán pár kedvencem (Pierre Bonnard, Edouard Vuillard) munkája is hazánkba érkezett , akik miatt viszont úgy éreztem számomra is érdekes lehet ez a kiállítás.
Nem kellett csalódnom. Bár engem pusztán már a Galéria impozáns látványa lázba hoz, az esemény is bőven megéri a maga 2400ft-os árát.
A kiállított képek kronologikus sorrendben mutatják be Rippl-Rónai pályájának korszakait, párhuzamot vonva barátja, Maillol munkásságával.
Gyakran ugyanazon témák feldolgozása 2 teljesen eltérő stílusú művész által.
Rippl-Rónai Munkácsy tanítványa volt, hatása korai munkáin erősen érezhető.
Kalitkás nő
Nő fehér pettyes ruhában
Kezdetben sötét színvilág jellemzi, sokat dolgozik pasztellel, olajjal
csak kiegészíti munkáit, csak később készít önálló olajfestményeket,
Maillol kicsit az az érzésem mindig közelebb van az ábrázolt világhoz, sokkal kevésbé légies és álomszerű, mint barátja, kicsit merevebb, szabályosabb, ő később fel is hagy a festészettel és teljes egészében a szobrászatnak szenteli életét-természetesen ezek közül is láthatunk párat a tárlaton.
Rippl-Rónai belsőépítészként is jeleskedik -elsőként Magyarországon ő készített egységes stílusú terveket az Andrássy villa ebédlőjéhez, melynek alapos bemutatására külön sarkot szenteltek.
Aristide Maillol munkássága, formakultúrája erősen kihat 20.századi és ezáltal az egyetemes szobrászatra (Cézanne-hoz hasonlóan, akinek stílusa munkássága a 20.századi modern festészet előfutára).
Szakít Rodin impresszionista festőien vázlatos formáival, vele ellentétben zárt, áttekinthető, tiszta kompozíciók-erősen behatárolt, tömör szobrászati formák.
Kicsit újra a klasszikus szobrászatra emlékeztetnek (legalábbis engem, bár imádom a szobrászatot, számomra inkább egy kommunista/szocreál szobrokra emlékeztetnek, de minden tiszteletem és elismerésem ellenére Cézanne-hoz hasonlóan ő sem tetszett).
Kedvenc témája a női akt.
Kifejezetten szép faliszőnyegeket láthatunk--a gobelin és a plakát (szintén bemutatásra kerül pár) a Nabis két közkedvelt kifejezésformája, sajnos csak egyikőjükét találtam meg a neten.
A leírás szerint, ezeket gyakran a család női tagjai készítik, illetve aktívan besegítenek elkészítésükben, így aztán gyakran születnek ábrázolások ebben a pozitúrában is!
Egyik személyes kedvencem:
Hímző nő-Rippl-Rónai József
(Aki esetleg nem tudná a Nabis egy az 1890-es évek táján megalakult posztimpresszionista csoportosulás.
Vezetőjük Paul Sérusier.
A "nabis" kifejezés a héber prófétából származik.
Gauguin-t és a japán művészetet veszik kiindulópontnak.
Erős színek, dekoratív, síkszerű,....
Enteriőr, plakát, gobelin.
Valahol a posztimpresszionizmus, szecesszió és expresszionizmus között.
Tagjai Pierre Bonnard, Maurice Dennis, Êdouard Vuillard, Ranson, Valloton, Vaszary János, Maillol és Rippl-Rónai József ...).
Egyik nagy kedvencem Pierre Bonnard, foltszerű puha,éles életteli színei, dekoratív ábrázolás. Kezdeti munkái nekem Renoir-t idézik (erre egy művészettörténész valószínűleg agyvérzést kapna, ha olvasná :)))) de sokkal élénkebb színekkel, egyre több intim kis szobabelsővel.
(Sajnos ez a kép nem volt itt, de az egyik nagy kedvencem tőle! :-) )
egyszerű, de nagyszerű, és itt volt, meseszép:
bár szerintem sokkal dekoratívabb, érzékenyebb társainál is.
A következő 2 mű sem szerepelt a kiállításon sajnos, de elég jól látszik miről beszélek.
Ranson valamiért számomra eddig ismeretlen volt, most a 2 magyar festőnek ajándékozott képe, amely szerepel a kiállításon, őt is kedvenceim közé emelte.
A kiállítás után a netről vadásztam még pár képet tőle, íme:
Rengeteg vázlatot sorakoztat fel a tárlat
Közülük néhány:
ez volt az egyik kedvencem, bár a repro elég rossz minőségű, és Rippl-Rónai toll, tus készült aktja
Plakátok
Pierre Bonnard plakátja
A kukoricás stílus
Lazarine és Anella
Maillol meghívja szülővárosába Rippl-Rónait és családját, az itt töltött 3 hónap alatt tájképeket fest, és világosabb színeket (barnás, zöldes árnyalatokat ) is elkezd használni
(na ez az a színvilág ami miatt nem kifejezetten szeretem őt, így képet még véletlen sem csatolok :-P )
Rengeteg portré(pl.Öreganyám-jelentős munkája), körhintás festmény (itt ismerkedett meg feleségével), háborús témájú képe maradt ki a felsorolásomból,
innen is látszik mennyi információt és munkát láthat a tárlaton az ide látgató érdeklődők.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)