Hol az én másik fèl citromom? :( - vagy maradjunk a kaktusznál, mert ha 2 félkaktusz találkozik, és végre nem rossz oldallal állnak egymás irányába, akkor ha be akarsz kukucskálni az általuk körülhatárolt valóságba, megszúrnak, a kaktuszrészek szemszögéből nézve, ez ideális, mert sosem tudod meg  mi történik odabent, mi a hiba és az erősség egyikben vagy a másikban, valami táplálja még a legzordabb időben is, és ez az erős szétválaszthatatlan kötelék, erő, stabilitás az amit kívülről látsz ....nem a cserép, a celofán, nem a környezete teszi stabillá.....:) aki érti az érti, aki nem az meg így járt :-)


Az a baj, hogy az enyém menekül....

Tegnap este ismét összegyűlt a nagy csapat! :)
Kiskorunkban rengeteg időt töltöttem a szinte szomszédságunkban lakó kuzinjaimmal, mivel mindannyian rengeteget dolgozunk nehéz ismét egy hiánytalan találkozót összehozni.


Idősebb unokahúgom hetekkel ezelőtti névnapi ajándékát szerettem volna végre átadnia.
Korábban már volt erre egy sikertelen kísérlet, nagyjából 2hete.
Arra az alkalomra is egy számunkra "bakancslistás" helyre vittem el. Bár nem emlékszem, hogy korábban említette volna, de jól sejtettem, hogy a Dob utcában található Vintage Gardenbe ő is rég szeretett volna már eljutni!



Egy romantikus kis sziget, mesés enteriőrrel, ami képes kiragadni a szürke hétköznapok valóságából, ( és mind az 50arnyalatabol:)-nyugalomsziget !
Edina szerint ez csak csajoknak való, én még mindig bízom egy olyan pasi létezésében, akinek ez pozitív élmény lehet-deeeee kicsit csipkedhetné magát, én sem fiatalodom!:)))

Ekkor döntöttük el, hogy a nagy meglepi átadása is egy hasonló helyen fog történni, (az ajándék szempontjából fontos, mert a romantikus lányregények világához köthető), Púder Bárszínház és Galéria volt a találka helyszíne.

Az 1-2 órásra tervezett programból egy egész "műszakos" traccsparti kerekedett, de a hely színvonala, páratlan látványvilága/dekorációja



 és kedves személyzete




Is emeltek a hangulatunkon, valamint a helyről alkotott pozitív képen.

Ahogy megérkeztünk, igyekeztem letudni "kötelességemet", minél előbb túl legyek a nagy izgalmakon, bár bevallom nagyon érdekelt Edina reakciója is.
15 évvel ezelőtt, mikor faltuk a Jane Austen, Thomas Hardy és Bronte testvérek romantikus lányregényeit (meg bármit ami csíkos volt, és annak ígérkezett :)))) ), megkért, hogy rajzoljak neki pár Jane Austen:  Büszkeség és balítélet korabeli ruhát.
Rögtön belekezdtem, de egy félkész rajz után meg untam, es soha nem készültek el a grafikák-amit természetesen Timi linksége vagy be nem tartott ígérete címszó alatt szinte mindig meg is kaptam.
Karácsonyra sajnos nem volt elég időm(13 év?!;P), későn találtam ki....de a névnapja előtt felragasztottam a konyhát akvarelllpapírral, és megfestettem 10-15 vázlatot.
A végén ugyan 3 darab ment át a szűrőmön (az is nehézkesen 😁), de elkészült és apró csiribirik mellett tudtam, hogy ez lesz az igazi meglepetés.

Természetesen így is lett, jól látszott az arcán a csodálkozás (hiába emlegette fel, sosem hitte, hogy ezeket a rajzokat még egyszer elkészítem-a családban egyébként is mindenki tudja, hogy a fősuli óta utálok rajzolni).




  A




A

Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni

Tegnap ruhapróba után ismét ellátogatam az Erkel Színházba, Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni ját néztem meg.
Elég kevesen voltak, de gondolom ez a viszonylag korai kezdésnek is köszönhető (18:00).

Újraolvastam a cselekményt már napokkal előtte, de egyébként is régi  vágyam volt megnézni, így nem értek oly nagy meglepetések, mint a legutóbbi darabnál. :)

A 9.sorba sikerült jegyet vennem-eddigi legjobb szerzeményem, 2900ft-ért vár egy csodavilág. Rájöttem, hogy a kedvenc, a jobbközép 15-18sor földszint széle-innen nem takarja ki a színpad 50%-àt az előtted ülő feje, valamint a magyar felirat elolvasásához sem kell le-föl kapkodni a fejedet.

A címszerepben egy olasz bariton: Gianluca Margheri, nemhiába ő volt a gaz csábító, ő a bizonyíték arra, hogy léteznek "jóffffféle" operaénekesek is-pókhas nélkül. 😁😛

Donna Elvira szerepében nagyon tetszett Fodor Beatrix (szoprán), nem a hangja (bár ki vagyok én itt megvétózni bárkijét-csak kedvenceim és kevésbé kedvenceim lehetnek), mègis könnyed gesztusai fogtak meg elsősorban.
Ééééès a 2 kedvencem Don Ottavio - Szappanos Tibor, illetve Zerlina - Szemere Zita voltak.
Utánanéztem totál laikusként, miért pont kettejük hangja kápráztatott el ennyire.
A lírai tenor és a lírai koloratúr szoprán megjelöléseket találtam.
Ez utóbbi a legmagasabb fekvésű énekhang, "a szoprán altípusa, mely rendkívül mozgékony, díszítések, futamokat könnyen éneklő" jelzőket viseli.

Az operahumor.blogon : igen vicces (természetesen ennek kedvéért erős sarkításokkal teli) leírás olvasható az opera kötelező karaktereinek, és ezen keresztül a hangok osztályozásának bemutatására is.
Egyben a műfaj jellegzetességeire is rávilágít, kiváló összegzés, akinek hozzám hasonlóan még nincs erről egy átfogó  képe-de szeretne.
Don Ottavio egyébként  a megváratott hősszerelmes, Zerlina egy édes pici parasztlány, akit szintén megpróbál elcsábítani Don Giovanni.

Szemere Zita hangjába egyszerűen szerelmes lettem! Már ki is néztem a következő előadást, amiben szerepelni fog (Szöktetés a szeràjból-május)

Jöjjön a lényegi rész: Naná Cecchi a darab jelmez- és díszlettervezője.
Nem ő lesz a kedvencem.
A díszletek nagyon tetszettek-azok a gyönyörű napszakokat és tereket határoló, lágyan omló drapériák (ez már személyes fetishem-hát tervezőként mi legyen, ha nem ez :))))) !)
A jelmezekre sem állítanám egyöntetűen, hogy nem tetszettek külön külön nagyon szép volt minden, de ha össze kellene hasonlítanom az előző darabokkal és az abból "tanultakkal", úgy már nekem nem teljesen kerek.....
A fő nőalak: Donna Anna jelmeze egy gyönyörű padlizsánlila bársonyruha-ennek sem színe, sem pedig anyaga nem köszön vissza párja öltözetén (aki a darabban olykor ellensége), semmi utalás.
Bár a lilára azt tanultam, hogy a túlvilág,misztikum,stb. színei
 -a lány, a darab elején elhunyt apját gyászolja, a bosszú pillanatáig szíve képtelen a megnyugvásra, így szerelmük beteljesedése várat magára------>de sokak szerint, ha ezt a színt húzod magadra, szexhiányod van. (Neki úgy tűnt van, nem is kicsit ;P )

Az elején még csàbos, kacér-később végtelenül szomorú Donna Elvira smaragdzöld, kékes-zöld ruhában egy pasztell lilas szalaggal (elhagyott szerelmes -lila ismét ), az idegrendszere nem tűnik épp stabilnak, de nem a pszichiátria színét idéző zöld volt az :))))))))....ez persze most vicc, mert valóban nagy kérdőjelek (féltékenységét jelölné??)

Mit miért-ha személyiséget fejezünk ki, attól még az egység nekem a fő alakok jelmezeinek finom összehangolását is megkívánja.
Lehet, hogy ez az iskolai példa, és ezek elhagyása a nagysága?vagy csak egy stílus a tervezésnél belül és ez egy másik lehetséges jó-ami ugyan nekem nem lesz a kedvencem.
//////Eljátszottam ugyan a gondolattal, milyen színű lehetne az apját gyászoló szerelmes ruhája, ha nem ez a szín:piros?tùl "dög", sárga?tul pompás/aktív, kék?rideg, zöld?gonosz , fekete fehér nem főkarakter/főruhaszín-csak esküvői,hálóing egyenruha szimbólum állat stb, szürke es barna ez pór/öreg/férfi
Ha ő beteg es fáradt es szomorú törékeny :rózsaszín ?!----nem jellemző a korra////////

Tehát még több a kèrdés, mint korábban......
Áprilisban találkozhatok egy jelmeztervezővel-gyűlnek a kérdéseim ! :)

Figaro itt, Figaro ott.....

Csütörtökön ismét áldoztam kedvenc szenvedélyemnek-színházba mentem (várjon a f**om tovább arra, hogy eljöjjön velem bárki is-hetek óta emiatt maradtam le jobbnál jobb darabokról).

Az Erkel Színházban egész jó helyre sikerült jegyet szerezni,(hát egyedül ugye könnyebb ..), nagyon olcsón (1500huf-ennyiért moziba sem jutok el, nemhogy egy opera előadásra).


Gioacchino Rossini: A sevillai borbély című operáját néztem meg.
Sajnos elfelejtettem előtte átolvasni a cselekményt, és (talán a rossz hírű borbélyokból kiindulva), de valami vérengző drámát vártam.
Na ez nem az volt!! :)))))
Inkább mulatságos - azóta kiderült számomra is, ez egy vígopera ;) .

Figaró híres belépőjét alsó tagozatos korunk óta évente 2x legalább meghallgatták velünk az iskolában ("Figaro itt, Figaro ott, .." ) .....de kit érdekelt akkortájt meg a komolyzene, főleg hogy muszaj volt.....:)

Miután sikerült "elengednem", hogy ez valami teljesen más, mint amire számítottam,-és az első felvonás utáni szünetben a cukromat es a vérnyomásomat  is életképes szintre pumpálni  egészen megtetszett a mű is es a jelmezek terén is ujra nagyon sok dolgot tanulhattam.

Természetesen minden megnézett darabbal ez az első es legfontosabb szándékom:
             a MEGFIGYELÉS .!!!!

A rajz szakon a mestereink tanácsa az volt, ha nincs időnk rajzolni, de van lehetőségünk, figyeljük meg, hogy csinálták a nagyok! A klasszikus festmények, szobrok nezegetesevel is sokat fejleszthetünk bizonyos keszsegeinken.

Kompozíciós érzék, szín- és anyaghasználat, hogy teremthetünk egyensúlyt, harmóniát.....hogyan vonjuk oda a tekintetet, mit szeretnénk kifejezni?-és hogy állnak össze az apró részletek egy harmonikus egésszé--ezeket figyelem elsősorban a darabok közben (is).

(Nem állítom, hogy teljesen tudatosan, sőt ....)

A darab jelmeztervezője:
Wieber Marianne

Díszlettervező:
Székely László -róla olvastam, hogy tanított a Képzőn
Számomra kiemelkedően látványos volt, hogy a darab elején amíg a zenekar énekesek nélkül játszott, 2függöny es 2csillár "tàncával" milyen látványt produkáltak.

Színház

Ma Szegeden jártam, es megnéztem az Elefánt/ember próbáját végig. Én készítem majd a jelmezeit. Kicsit Tim Burton hatás lesz (Coleen Atwood). ....because I'm soooo happy....

Mai napon hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattam kedvenc múzeumomat.

A Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállításai közül a  Rippl-Rónai és Maillol művészpáros barátságát bemutatóra esett a választásom.

A méltán világhírűvé vált Rippl-Rónai József munkássága iránt mindig is vegyes érzelmeket tápláltam-mint amilyen szinten összetett és sokrétű is az.

A múzeum oldalán található rövid összefoglaló viszont említést tett a Nabis-kal való kapcsolatukról, (hiszen mindketten a csoport tagjai voltak,) és ennek kapcsán pár kedvencem (Pierre Bonnard, Edouard Vuillard) munkája is hazánkba érkezett , akik miatt viszont úgy éreztem számomra is érdekes lehet ez a kiállítás.

Nem kellett csalódnom. Bár engem pusztán már a Galéria impozáns látványa lázba hoz, az esemény is bőven megéri a maga 2400ft-os árát.


A kiállított képek kronologikus sorrendben mutatják be Rippl-Rónai pályájának korszakait, párhuzamot vonva barátja, Maillol munkásságával.
Gyakran ugyanazon témák feldolgozása 2 teljesen eltérő stílusú művész által.

Rippl-Rónai Munkácsy tanítványa volt, hatása korai munkáin erősen érezhető.

 Kalitkás nő

Nő fehér pettyes ruhában

Kezdetben sötét színvilág jellemzi, sokat dolgozik pasztellel, olajjal csak kiegészíti munkáit, csak később készít önálló olajfestményeket,

Kontúrok, dekorativitás, síkszerűség jellemzik. Ezeken a kulcselemeken túl, maguk az ábrázolt nőalakok is a jellegzetes szecessziós nőideált hozzák, a "csont nélküli ", légies kicsit felsőbbrendű/affektáló mozdulatokkal ábrázolt kecses kor divatja szerinti alakok jellegzetes kontúrokkal elválasztva a puha, foltszerű háttértől.





Maillol kicsit az az érzésem mindig közelebb van az ábrázolt világhoz, sokkal kevésbé légies és álomszerű, mint barátja, kicsit merevebb, szabályosabb, ő később fel is hagy a festészettel és teljes egészében a szobrászatnak szenteli életét-természetesen ezek közül is láthatunk párat a tárlaton.

Rippl-Rónai belsőépítészként is jeleskedik -elsőként Magyarországon ő készített egységes stílusú terveket az Andrássy villa ebédlőjéhez, melynek alapos bemutatására külön sarkot szenteltek.



Aristide Maillol munkássága, formakultúrája erősen kihat 20.századi és ezáltal az egyetemes szobrászatra (Cézanne-hoz hasonlóan, akinek stílusa munkássága a 20.századi modern festészet előfutára).



Szakít Rodin impresszionista festőien vázlatos formáival, vele ellentétben zárt, áttekinthető, tiszta kompozíciók-erősen behatárolt, tömör szobrászati formák.
Kicsit újra a klasszikus szobrászatra emlékeztetnek (legalábbis engem, bár imádom a szobrászatot, számomra inkább egy kommunista/szocreál szobrokra emlékeztetnek, de  minden tiszteletem és elismerésem ellenére Cézanne-hoz hasonlóan ő sem tetszett).
Kedvenc témája a női akt.

Kifejezetten szép faliszőnyegeket láthatunk--a gobelin és a plakát (szintén bemutatásra kerül pár) a Nabis két közkedvelt kifejezésformája, sajnos csak egyikőjükét találtam meg a neten.

 A leírás szerint, ezeket gyakran a család női tagjai készítik, illetve aktívan besegítenek elkészítésükben, így aztán gyakran születnek ábrázolások ebben a pozitúrában is!
Egyik személyes kedvencem:

Hímző nő-Rippl-Rónai József

(Aki esetleg nem tudná a Nabis egy az 1890-es évek táján megalakult posztimpresszionista csoportosulás.
Vezetőjük Paul Sérusier.
A "nabis" kifejezés a héber prófétából származik.
Gauguin-t és a japán művészetet veszik kiindulópontnak.
Erős színek, dekoratív, síkszerű,....
Enteriőr, plakát, gobelin.
Valahol a posztimpresszionizmus, szecesszió és expresszionizmus között.
Tagjai Pierre Bonnard, Maurice Dennis, Êdouard Vuillard, Ranson, Valloton, Vaszary János, Maillol és Rippl-Rónai József ...).

Egyik nagy kedvencem Pierre Bonnard, foltszerű puha,éles életteli színei, dekoratív ábrázolás. Kezdeti munkái nekem Renoir-t idézik (erre egy művészettörténész valószínűleg agyvérzést kapna, ha olvasná :)))) de sokkal élénkebb színekkel, egyre több intim kis szobabelsővel.

(Sajnos ez a kép nem volt itt, de az egyik nagy kedvencem tőle! :-) ) 

egyszerű, de nagyszerű, és itt volt, meseszép:

Édouard Vuillard, másik nagy kedvencem, hasonlóan a többi Nabis-hoz, élénk,tiszta színhasználata fog meg,
bár szerintem sokkal dekoratívabb, érzékenyebb társainál is.
A következő 2 mű sem szerepelt a kiállításon sajnos, de elég jól látszik miről beszélek.

Ranson valamiért számomra eddig ismeretlen volt, most a 2 magyar festőnek ajándékozott képe, amely szerepel a kiállításon, őt is kedvenceim közé emelte.

A kiállítás után a netről vadásztam még pár képet tőle, íme:

 

Rengeteg vázlatot  sorakoztat fel a tárlat
Közülük néhány:

ez volt az egyik kedvencem, bár a repro elég rossz minőségű, és Rippl-Rónai toll, tus készült aktja

Plakátok

Pierre Bonnard plakátja 

A kukoricás stílus

Lazarine és Anella

Feleségéről és annak elárvult unokahúgáról készült a mű, akit magukhoz vettek gyámjukként


Maillol meghívja szülővárosába Rippl-Rónait és családját, az itt töltött 3 hónap alatt tájképeket fest, és világosabb színeket (barnás, zöldes árnyalatokat ) is elkezd használni
(na ez az a színvilág ami miatt nem kifejezetten szeretem őt, így képet még véletlen sem csatolok :-P )



Rengeteg portré(pl.Öreganyám-jelentős munkája), körhintás festmény (itt ismerkedett meg feleségével), háborús témájú képe maradt ki a felsorolásomból,
innen is látszik mennyi információt és munkát láthat a tárlaton az ide látgató érdeklődők.